Szeptember - Október 2015

PDF - HU PDF - DE

Hírlevelünk ezen kiadásában is beszámolunk az ausztriai magyar közösség rendezvényeinek sokféle kínálatáról, különös tekintettel a Kerekasztal tagjaira. Tagjainknak mozgalmas és élénk egyesületi élete van, s túl ezen sok információt nyújtanak az osztrák nyilvánosság számára. Kérem, engedjék meg, hogy ismételten felhívjam a figyelmet a legutóbbi különkiadásunkra, amelyben adományokat kértünk olyan menekült gyermekek számára, akik kíséret nélkül érkeztek Magyarországra. 

Továbbra is a segítségüket kérem, hogy december közepén Magyarországon egy említésre méltó összeget adhassunk át. Nagyon köszönöm a hozzájárulását azoknak, akik már adományoztak.


Jó szórakozást kívánok cikkeink olvasásához.

2015.október 3-án, szombaton este 17 órai kezdettel az Ausztriai Független Magyar Kultúregyesületek Csúcsszervezete Szüreti Mulatságot rendezett a bécsi Rothneusidelerhof vendéglőben. A csúcsszervezet elnöke, Steip Ferenc távollétében a vendégeket az elnökhelyettes Helmut Windhager köszöntötte. 

2015.október 3-án, szombaton este 17 órai kezdettel az Ausztriai Független Magyar Kultúregyesületek Csúcsszervezete Szüreti Mulatságot rendezett a bécsi Rothneusidelerhof vendéglőben. A csúcsszervezet elnöke, Steip Ferenc távollétében a vendégeket az elnökhelyettes Helmut Windhager köszöntötte. A köszöntő után az est és a mulatság hangulatát Kilyénfalvi Gábor vezetésével a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb néptánccsoportjának fergeteges táncbemutatója alapozta meg. A tánccsoport két koreográfiával készült, először palatkai táncokat, majd végül délalföldi táncokat mutattak be nagy sikerrel. Így az egyre növekvő létszámú közönségnek is hamar megjött a kedve a táncoláshoz, és ehhez a táncbemutató után a vajdasági Karaván Ensemble együttes kezdett el muzsikálni és kezdetét vette a mulatság. 
A zenekar késő éjszakáig fáradhatatlanul muzsikált a körülbelül 120 vendégnek. A rendezvény fénypontja a Rust Borakadémiát képviselő Botlo Miklós Sommelier (borszakértő) borbemutatója volt, ami Burgenlandtól indulva, Sopronon keresztül az Alföldön át egészen Tokajig vezetett. 
A lenyűgöző bemutató után lehetőség volt a borkóstolásra is, majd folytatódott a szüreti mulatság, ahol egészen hajnali fél négyig mulattak és táncoltak a vendégek.  
A hangulat és a zene kifogástalan volt, a Rothneusidelerhof vendéglő pedig több, mint száz vendéget látott el étellel, itallal egész éjjel, a zenekar pedig a mulatság végéig húzta a talpalávalót. 

Bizonyára vannak néhányan a Kedves Olvasók között, akik ismernek olyan magyar versremekeket, amelyeknek az ősz, a hulló falelevek évszaka esetleg a szüret a témája.

Ennek dacára szeretnénk mégis egy listával kedveskedni az Olvasóinknak, amelyben kissé a feledés homályába került őszi művekre hívjuk fel a figyelmet:

    Ady Endre: Párisban járt az Ősz
    Áprily Lajos: Októberi séta
    Arany János: Nem kell dér...
    Babits Mihály: A veranda hűvös már
    Dsida Jenő: Ősz a sétatéren
    Heltai Jenő: Ősz
    Juhász Gyula: Dal a rózsákról
    Kányádi Sándor: Valami készül
    Nemes Nagy Ágnes: Október
    Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra
    Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka

Az AMAPED - Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete - 2015.szeptember 19-én, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel tartotta meg a 2015-2016-os tanévének évnyitó ünnepségét a bécsi Collegium Hungaricumban. 
 

Az AMAPED - Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete - 2015.szeptember 19-én, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel tartotta meg a 2015-2016-os tanévének évnyitó ünnepségét a bécsi Collegium Hungaricumban. 
Mentsik Szilvia elnök asszony nyitóbeszédében elmondta, hogy a már 2004 óta sikeresen működő egyesület a tavalyi évet közel 500 tanulóval zárta. Az AMAPED lehetőséget biztosít a Bécsben és környékén élő magyaroknak, hogy anyanyelvüket gyakorolhassák, tanulhassák, a magyar nyelvet elsajátíthassák. A heti rendszerességgel tartott magyar és honismereti órákon kívül még számos más délutáni magyar nyelvű foglalkozással várja az óvodás és iskoláskorú gyermekeket, érdeklődőket az AMAPED. A Schwedenplatz-i székhelyén kívül még Floridsdorfba, Gertshofba, valamint Eisenstadtba (Kismartonba), Badenbe, Bruck an der Leitha-ba, Klosterneuburgba és Schwechatra is szeretettel várja a jelentkezőket.  A magyar órákon kívül különböző kézműves, mozgásos, zenés és táncos foglalkozásokat is kínál különböző korosztály számára, a kisbabáktól egészen felnőtt korig az AMAPED, melyek részleteiről az egyesület weboldalán és közösségi oldalán lehet informálódni. Mentsik Szilvia azt is elmondta, hogy az olyan hagyományszerű rendezvényei, mint például a minden évben megrendezett Mikulás ünnepség, ahol idén a Kaláka együttes zenél majd a gyerekeknek, a Karácsonyi ünnepség és a szavalóverseny mellett új rendezvényekkel is készül az AMAPED ebben a tanévben. 
Az elnök asszony nyitóbeszéde után a 2015-16-os tanévet a Magyarországról - kifejezetten az AMAPED évnyitójára - érkezett L. Simon László miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár úr nyitotta meg, aki külön megköszönte az AMAPED pedagógusainak áldozatos munkáját, valamint biztosította a szülőket arról, hogy a magyar állam továbbra is támogatással fogja segíteni a bécsi magyar szervezetek munkáját. Az AMAPED idei évnyitóját megtisztelte jelenlétével dr. Hajas Gábor követ úr, Molnár Mária a Collegium Hungaricum igazgatója, Christoph Hartig az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke, a Magyar Kultúra Baráti Köre képviseletében Radda István, illetve dr. Smuk András az Europa-Club elnöke is. 
A nyitóbeszédeket követően a bécsi Délibáb néptáncegyüttes fergeteges táncbemutatója után az AMAPED tanítványainak rövid műsora következett, melynek végén – a már „AMAPED dallá vált” - Halász Judit „Micimackó” dalát kezdték el a színpadon szavaló diákok énekelni, akikhez az AMAPED diákjai és pedagógusai is csatlakoztak és együtt énekelték a dalt a közönséggel, akik szintén becsatlakoztak a közös éneklésbe. Minden diák, gyermek és pedagógus a színpadon énekelte, hogy: „minden embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek…”
A két műsorszám között levetítésre került az AMAPED reklámfilmje is, melyet az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, Keller Rita készített. 

A reklámfilm a következő linken tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=DVkZJe42_ow&feature=youtu.be 

Az évnyitó végén lehetőség nyílt a beiratkozásra és beszélgetésre is a szülőkkel, gyerekekkel, pedagógusokkal. 

A rendezvény után az évnyitó kiemelt vendégei L. Simon László, dr. Hajas Gábor, Molnár Mária, dr. Smuk András és Christoph Hartig is ellátogatott az AMAPED Schwedenplatz-i székhelyére egy rövid beszélgetésre. Ezt követően kezdetét vette az AMAPED szokásos év eleji értekezlete, ahol a 2015-2016-os tanév munkáját, programjait állították össze a pedagógusok, ugyanakkor több új kolléganő is bemutatásra került. 

2015.október 3-án szombaton a Club Pannonia szervezésében immár második alkalommal került megrendezésre a Bécsi Magyarbál, a csodálatos Eschenbach Palotában. A Club Pannonia „Ismerd meg Magyarországot“ címmel számos kulturális rendezvényt, konferenciát és magyarországi kirándulásokat szervez azzal a céllal, hogy az osztrák-magyar kapcsolatokat ápolja és erősítse.  Hasonló elhatározásból került megrendezésre először 2014-ben az első Bécsi Magyarbál is, mely helyet és lehetőséget biztosított a bécsi magyar, illetve osztrák vállalkozóknak is a bemutatkozásra, kapcsolatépítésre. 

2015.október 3-án szombaton a Club Pannonia szervezésében immár második alkalommal került megrendezésre a Bécsi Magyarbál, a csodálatos Eschenbach Palotában. A Club Pannonia „Ismerd meg Magyarországot“ címmel számos kulturális rendezvényt, konferenciát és magyarországi kirándulásokat szervez azzal a céllal, hogy az osztrák-magyar kapcsolatokat ápolja és erősítse.  Hasonló elhatározásból került megrendezésre először 2014-ben az első Bécsi Magyarbál is, mely helyet és lehetőséget biztosított a bécsi magyar, illetve osztrák vállalkozóknak is a bemutatkozásra, kapcsolatépítésre. A tavalyi bál sikerét igazolja az is, hogy az idei, második Bécsi Magyarbálra  az előző évi vendégek jelentős része idén is megtisztelte a bált jelenlétével. A vendégek nemcsak Bécsből, hanem vidékről, Innsbruckból,  Salzburgból, Burgenlandból is érkeztek, valamint voltak, akik Magyarországról – főként Budapestről és Győrből -  kimondottan erre  a rendezvényre utaztak az osztrák fővárosba. Ezen az előkelő rendezvényen idén több, mint 200 vendég töltötte meg az Eschenbach Palota termeit. A Club-Pannonia a Magyar Diákegyesület – MDE – vezetőivel együtt szervezte meg a bált, így a vendégek között számos Bécsben élő fiatal is jelen volt.  A  Bécsi Kultúregyesület Délibáb energikus és színvonalas tüzes csárdását követően a rendezvényt Radda Marika, a Club-Pannonia elnökasszonya nyitotta meg, aki a jelentős számú osztrák vendégre való tekintettel a magyar mellett németül is elmondta nyitóbeszédét és név szerint köszöntötte az est díszvendégeit is. Marika beszéde után Dr. Hajas Gábor követ úr a bécsi magyar nagykövetségtől Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter  nevében is köszöntötte a vendégeket, majd a Magyar Diákegyesület vezetői, Újvári Péter és Paluska Zsuzsa is köszöntötték a jelenlévőket, valamint ismertették az esti programot szintén két nyelven. A köszöntők után ismét a Délibáb táncosai kerültek a színpadra, ezúttal viszont minden lány és fiú a vendégek közül választott magának párt a tánchoz, mely segített megalapozni az est hangulatát is. A báli hangulat, zene és táncok mellett az est egyik főtámogatója a Casino Austria biztosított még szórakozási lehetőséget az egyik teremben, ahol egy valódi rulett-asztalon lehetett megtenni a téteket, és ha szerencsésen választottak számot vagy színt, akkor nyereményül a Casino Austria különféle promóciós termékeiből, szóróanyagaiból választhattak a vendégek. Idén a szervezők egy különlegességel színezték meg a bál hangulatát és programját, 11-órakor ugyanis kezdetét vette egy csárdás verseny, melyre 11 pár is jelentkezett a vendégek és a táncosok közül vegyesen. A verseny zsűrijében pedig olyan közismert személyek pontoztak, mint például Ekker Balázs – a Dancing Starból -  és felesége, valamint Glatz -Kremsner Bettina is a Casino Austria igazgatóasszonya. A második Bécsi Magyarbálnak közel harminc szponzora és támogatója volt, akik szinte kivétel nélkül valamilyen terméket vagy szolgáltatást kínáltak fel tombolaajándékként, melyek éjfélkor kerültek kisorsolásra.  Az egész estés zenés szórakoztatásról és a kiváló hangulatról Ásós Attila, Orsós János és Edgár Stajer gondoskodtak. A hangulat nagyon jó volt, a vendégek egészen negyed négyig szórakoztak és maradtak volna tovább is. A második Bécsi Magyarbál az eddigi visszajelzések alapján is kimondottan sikeresnek mondható, a vendégek bíznak benne, hogy hagyományszerű rendezvénnyé növi majd ki magát itt Bécsben és 2016-ban is megrendezésre kerül majd a harmadik Bécsi Magyarbál. 

A bécsi nagykövetség szervezésében a legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István születésnapjának 224. évfordulója alkalmából 2015.szeptember 22-én, kedden délelőtt megkoszorúzták a Széchenyi szülőházán található márvány emléktáblát Bécsben. 
 

A bécsi nagykövetség szervezésében a legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István születésnapjának 224. évfordulója alkalmából 2015.szeptember 22-én, kedden délelőtt megkoszorúzták a Széchenyi szülőházán található márvány emléktáblát Bécsben. 
A már hagyománnyá vált megemlékezést a magyar Himnusz közös eléneklése után Dr. Perényi János nagykövet úr nyitotta meg, majd Takács Imre egykori képviselő úr Széchenyi életét, munkásságát és magyarságtudatát méltató beszéde után került sor a koszorúzásra. Az emléktáblára a bécsi nagykövetség, a Széchenyi Múzeum, a 72.sz. Széchenyi István cserkészcsapat és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala helyezett el koszorút. Az eseményen a bécsi nagykövetség részéről jelen volt Dr. Perényi János nagykövet úr, Dr. Hajas Gábor követ úr, Pópáné Linka Márta nagykövetségi tanácsos, Boros Renáta Eszter konzul asszony, valamint a megemlékezők között köszönthettük Takács Imre egykori képviselőt és  Széchenyi Mihályt is. 
A nagykövetség mellett az ausztriai magyar szervezetek is nagy számban képviseltették magukat. Az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának tagszervezetei közül jelen voltak a Club Pannonia, a Magyar Kultúra Baráti Köre, a KMÉM - Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom, a 72.sz. Széchenyi István cserkészcsapat képviselői, valamint a Magyar Diákegyesület, az Europa-Club, az AMAPED (Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete) és a Bécsi Magyar Oktatást Segítő Szülők és Támogatók Egyesületének képviselői is. 
Az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat, a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség, a bécsi Collegium Pázmáneum, a Collegium Hungaricum, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, valamint a Kaláka-Club Ausztria és a Petőfi Sándor Program képviseletében is érkeztek vendégek.
Igazán megható volt látni, hogy a legnagyobb magyar születésnapjáról 224 év után is ennyi Bécsben és környékén élő magyar egyesület és szervezet is megemlékezik, az emléktáblára koszorút helyez. A nagy létszámú megjelenés miatt egy rövid ideig az utca forgalma is lassulni kényszerült, hiszen voltak, akik már csak az úttesten állva tudták figyelemmel kísérni a megemlékezést. 
Az ünnepélyes koszorúzást a közösen elénekelt Szózat zárta, majd a nagykövetség egy állófogadásra invitálta a résztvevőket a nagykövetségen. 

2015 októberében két rendkívül tartalmas és aktuális témájú előadáson vettem részt az  "Europa"-Club és a Balassi Intézet - Collegium Hungaricum Bécs közös szervezésében.
 

2015 októberében két rendkívül tartalmas és aktuális témájú előadáson vettem részt az  "Europa"-Club és a Balassi Intézet - Collegium Hungaricum Bécs közös szervezésében.
Elsőként október 8-án, csütörtökön este hét órától a Hit és Hűség című színpadi játékot nézhettük meg a Collegium Hungaricum nagytermében. Már kezdés előtt fél órával megtelt a nézőtér, úgy tűnik, a téma, a neves színművészek, valamint Csáky Pál európai parlamenti képviselő személyes jelenléte egyaránt vonzotta az érdeklődőket. 
A Hit és hűség ugyanis Csáky Pál „Pacsirta éneke” című kisregényére épül: dramatizált formában mutatja be egy felvidéki család öt generáción átnyúló történetét, és felölel minden fontosabb elemet, amin ez a közösség az elmúlt 150 évben átment. A darab a család életén keresztül megmutatja, hogy nekünk magyaroknak szerves, több mint egy évezredre visszanyúló történelmünk van itt. 
„A szerző szerint a darab egy kicsit reakció is a szlovák történelemhamisításokra és azokra az egyoldalú megfogalmazásokra, amelyek arról szólnak, milyen nehézségekkel küzdött a Dél-Szlovákiába betelepülő cseh vagy szlovák, ugyanakkor egy szóval sem említik, hogy az ott élő magyarok milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül az elmúlt időszakban. A darab egyfajta sűrített szlovákiai magyar történelem, hangsúlyozva: mi, magyarok a többségi nemzet képviselőivel minden tekintetben egyenrangú polgárok szeretnénk lenni Szlovákiában.”
(forrás: www.becs.balassiintezet.hu)

A háromszereplős darabot Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, neje Petrécs Anna, és Tarics Péter adta elő lebilincselően. 
Az előadást követően a jelenlévők szendvics, üdítő és bor mellett beszélgethettek a magyarságról, a színpadi játék keltette gondolataikról, érzéseikről. 

Egy héttel később, október 12-én csütörtökön Zichy László politológus Magyarság ismeret-magyarság identitás című előadására gyűltek össze ismét szép számban az érdeklődők. Az előadás olyan húsbavágó témákat érintett mint a zsidókérdés, és a migránsok problémája. 

„Az ember nem attól lesz gazdag, amit az az országból elvesz, hanem attól, amit hozzáad. Nem a múltba kell visszamennünk, hanem a múlt   gyökereire építve kell megtalálnunk azt a szellemiséget, amely a középosztályban és a parasztságban megvan. Megtalálni azokat az összekötő elemeket, amelyek a társadalmat széppé teszi.” 

Az előadás végén a jelenlévőknek lehetőségük volt feltenni az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket, melyekre Zichy László politológus válaszolt. 

Az első világháború folyamán a császári és királyi hadsereg öt nagy  hadműveletben vett részt a nyugati fronton. Néhány forrás szerint magyar zászlóaljak, gyalogsági egységek harcoltak a különböző német hadseregcsoportok mellett, például a württembergi »Herzog Albrecht Heeresgruppe« mellett Elszászban. A császári és királyi hadsereg első bevetése a nyugati fronton már 1914 augusztus 21-én Belgiumban bekövetkezett (azaz közvetlenül a háború kezdete után). Hozzá kell tennünk: amiatt vetették be az osztrák-magyar egységeket, mert azok »nagytüzérsége«  a »Kövér Bertákkal«, azaz a legnagyobb német lövegekkel szemben rendelkezett egy nagy előnnyel. Nevezetesen azzal, hogy a K.u.K. ágyúit nemcsak vasúton, hanem közúton is lehetett szállítani. 

Az első világháború folyamán a császári és királyi hadsereg öt nagy  hadműveletben vett részt a nyugati fronton. Néhány forrás szerint magyar zászlóaljak, gyalogsági egységek harcoltak a különböző német hadseregcsoportok mellett, például a württembergi »Herzog Albrecht Heeresgruppe« mellett Elszászban. A császári és királyi hadsereg első bevetése a nyugati fronton már 1914 augusztus 21-én Belgiumban bekövetkezett (azaz közvetlenül a háború kezdete után). Hozzá kell tennünk: amiatt vetették be az osztrák-magyar egységeket, mert azok »nagytüzérsége«  a »Kövér Bertákkal«, azaz a legnagyobb német lövegekkel szemben rendelkezett egy nagy előnnyel. Nevezetesen azzal, hogy a K.u.K. ágyúit nemcsak vasúton, hanem közúton is lehetett szállítani. A császári és királyi hadsereg lövegei nagy szerepet játszottak a 1914-es késő őszi offenzívában („versenyfutás a tengerhez“), amelynek keretében a szövetségesek, az úgynevezett antant-hatalmak erődítményei megsemmisültek. Az is meglehetősen érdekes tény, hogy a K.u.K. katonák, akik a nyugati fronton szolgáltak, időként német egyenruhát viseltek. 1918 elején, egész pontosan februárban, ismét császári és királyi tüzérségi egységeket küldtek a nyugati frontra. Történelmi beszámolók tudósítanak arról, hogy Németország folyamatosan, újra és újra katonai támogatást kért az Osztrák-Magyar Monarchiától. Még ugyanabban a hónapban szolgált a nyugati fronton az egyik zászlóalja a hatodik K.u.K. tüzérségi ezrednek, hogy a tavaszi német offenzívát támogassa. 1918 március végén a 17. német hadsereg bevette a Peronne település meletti angol állásokat. Ehhez a hadsereghez tartozott a császári és királyi hadserenek egy tüzérségi egysége is. Az akció után brit katonák estek fogságba tömegével. Az utolsó háborús évben az ellátási helyzet Bécsben oly mértékben súlyosbodott, hogy Károly császár rá volt utalva a német gabonaszállítmányokra: egyidejűleg poltikailag rákényszerült arra, hogy négy K.u.K. gyalogsági hadosztályt a nyugati frontra küldjön. 1918 októberében az osztrák - magyar gyalogsági ezred tüntette ki magát Popelka alezredes vezetésével a Sivry környékén lejzajlott harcokban az amerikai csapatok ellen. 1918 őszén egy egész hadseregcsoportnyi császári - királyi katona harcolt Franciaországban a német császári hadsereg mellett. Összesen 779 (!) osztrák - magyar katona halt meg a nyugati fronton a háború folyamán. [Az osztrák állami archívum szerint 4 millió ember - zömmel katona - vesztette életét ugyanazon a fronton.]


Források:     

Österreichisches Staatsarchiv
http://www.oesta.gv.at/site/6785/default.aspx
http://www.bundeskanzleramt.at/site/6785/default.aspx
Duppler Jörg, Gross Gerhard Paul: 
Kriegsende 1918 (Ereignis, Wirkung, Nachwirkung) Oldenbourg  

Az „Európa” - Club (bécsi magyar kultúregyesület) szervezésében mutatták be 2015. szeptember 17-én este Bécsben, a Collegium Hungaricumban Zsuffa Tünde: Angyal a földi pokolban című regényét, amely a második világháborútól az 1956-os forradalom bukásáig tartó történelmi időszakot mutatja be nagy érzékenységgel. 

Az „Európa” - Club (bécsi magyar kultúregyesület) szervezésében mutatták be 2015. szeptember 17-én este Bécsben, a Collegium Hungaricumban Zsuffa Tünde: Angyal a földi pokolban című regényét, amely a második világháborútól az 1956-os forradalom bukásáig tartó történelmi időszakot mutatja be nagy érzékenységgel. A mű mindenképpen hiánypótló napjainkban, hiszen ritkán olvashatunk Ausztriában íródott szépirodalmi alkotást erről a történelmi korszakról. 
A könyvbemutató est vendégei voltak többek között: Kubik Anna Kossuth - díjas színművész, Agócs Sándor, az idén 25 éves Antológia Kiadó (a regény kiadója) igazgatója, és Dr. Szabó Csaba történész.

Agócs Sándor elmondta, az írót az első könyve (Paprika rummal) bemutatóján ismerte meg tavaly december 6-án, aki ezt követően küldte el neki a most bemutatott regény kéziratát. Agócs Sándor a bemutatón így méltatta a szerzőt: „… a kézirat elolvasása után, már tudtam, hogy ki fogjuk adni. Többször elszorult a torkom, el is sírtam magam, nem ilyen könyveket írnak mostanában, ezért is álltam mellé, már a legelején… Ki merem mondani: a Paprika rummal című kötete után ezzel a könyvével Zsuffa Tünde végérvényesen letette írói névjegyét!”

Zsuffa Tünde elmondta, miért volt számára fontos, hogy megírja ezt a történetet: „Kislány korom óta tudom, hogy a huszadik századi magyar történelem, a Horthy-korszak, a második világháború, az '56-os forradalom és a megtorlás évei megítélése, bemutatása tele van féligazságokkal. A féligazság pedig nem az igazság fele, hanem hazugság. Sok eseménynek csak az egyik felét írják meg még ma is, a másik felét tudatosan elhallgatják. Ez azonban akár egy ország torzulásához vezethet, majd pusztulásához.”

Az író a regény főhősnője, Balázsovich Antónia, Horthy Miklós testőrparancsnokának lánya köré fűzte fel a fontos történelmi eseményeket, és rajta keresztül ábrázolja a kor embertípusát.  


A könyv fülszövege:

 Az Angyal a földi pokolban című regény, lehetne akár egy szerelmi történet a II. világháború idején. Ábrándozhatnánk egy apácák által nevelt bátor, de igen makacs nő és egy osztrák orvos sorsszerű egymásra találásáról. Ennél azonban sokkal többet nyújt a könyv. Olyan húsbavágó kérdéseket vet fel, melyeket a háború utáni kor politikai és hatalmi pozíciói kényszerítenek ki, melyek harcba állítják az embereket egymással és önmagukkal szemben is. Menni vagy maradni, tenni vagy lapulni, élni vagy meghalni... Horthy Miklós  testőrparancsnokának lánya, Balázsovich Antónia és Lucca Engel szerelme csak a rendszer által létrejött pokoli világ enyhítő körülménye. A Budai Vár mélyében meghúzódó Sziklakórház biztos menedéket nyújtott egymás megismeréséhez, nem adott azonban oltalmat a Vörös Hadsereg bevonulása ellen. Hiába álltak a Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatában, nem kerülhették el saját kegyetlen sorsukat: míg Lucca egy szibériai lágerben küzdött az életéért, addig a budai úri lány a kommunista diktatúra kíméletlen   igazságszolgáltatásával találta szemben magát és vált nincstelenné.  1956 októberében újra találkoznak. Vajon elég erős volt-e a szerelmük tizenkét év kínszenvedés, erőszak, megtorlás és kitelepítés után? A fel nem dolgozott tragédiák árnyékában képesek-e küzdeni a közös jövőjükért és helyesen dönt-e Antónia élete legfontosabb kérdésében: haza vagy szerelem?"(Zsuffa Tünde: Angyal a földi pokolban)


„A történet a valóság és a fikció mesterséges keverése. A szerző és a könyv érdeme, hogy olyan korszakhoz, olyan témához nyúl rendkívül érzékenyen, nagy felkészültséggel, alapossággal, amelyet a rendszerváltoztatás után a szépirodalomban máig nem sikerült hitelesen bemutatni.” Szabó Csaba történész-levéltáros fogalmazott így, aki a történelmi események pontos és valós ábrázolásában segítette a szerzőt. 

Az esten három részletet hallhattunk a könyvből, a Kossuth- és Jászai díjas színművész, Kubik Anna előadásában. A műsor végén a moderátor, Nagy-Ricsóy Nóra beszélgetett az íróval a könyvről. Zsuffa Tünde elmesélte, milyen sorsfordító események ösztönözték arra, hogy részletesen feltárja és bemutassa ennek a korszaknak a történelmi hátterét. Kiemelte, hogy bár a történet középpontjában a szerelem áll, de emellett olyan lényegi kérdésekre is választ keresett, mint: „menni vagy maradni, tenni vagy lapulni, élni vagy meghalni, haza vagy szerelem.” 

Zsuffa Tünde végül elmondta azt is, hogy folytatja Balázsovich Antónia történetét, és a következő regényében arról fog írni, mi történt az 1956-os forradalmat követően osztrák területre menekült magyarokkal. 

A Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség minden vasár - és ünnepnapon 11 órától magyar nyelvű szentmisét tart a Szent Erzsébet templomban. Az október 4-én celebrált szentmise több szempontból is különleges, rendhagyó volt. 
 

A Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség minden vasár - és ünnepnapon 11 órától magyar nyelvű szentmisét tart a Szent Erzsébet templomban. Az október 4-én celebrált szentmise több szempontból is különleges, rendhagyó volt. 
Ezen a napon ugyanis az Erdélyiek vasárnapja rendezvényre is sort került. A Szent Erzsébet templom megtelt a misét jelző harangszóra, és nagyon sokan érkeztek székely népviseletbe. Simon Ferenc atya a házasságról prédikált. 

Elmondta, hogy: „Az emberiség életfolyamatát a házasság és a család tartja fenn és táplálja. Nemcsak azáltal, hogy itt (a családon belül) születik az új nemzedék, hanem azáltal is, hogy itt fakadnak a termékeny új tehetségek, erők, remények. Ha ez a forrás elapad vagy megzavarodik, elapad a megújhodás reménye és lehetősége is... Isten alkotta a férfit és a nőt úgy, hogy keressék egymást, s testileg-lelkileg a legteljesebb módon egyesüljenek a felelősségteljes szeretetben. Átadják magukat egymásnak, feltárják egymás előtt személyiségük titkát, éspedig a legteljesebb mértékben, amennyire a földi életben egyáltalán lehetséges.  A házasságban két emberi személy, a férfi és a nő bevonja egymást kölcsönösen a saját életébe. És ezt a kölcsönös megnyílást és önátadást nem lehet többé visszavonni. Akik ilyen kapcsolatban vannak egymással, azok örökre összetartoznak... Az ilyen lekötelezettség pedig örökre szól. Amint az igazi szeretetnek is csak egy szava van: örökre.”

A misén külön imádkoztak az egybegyűltek az erdélyiekért, majd Simon Ferenc Atya röviden megemlékezett az aradi vértanúkról. Ezt követően pogácsát, kalácsot, üdítőt és bort kínáltak a híveknek.
A Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség aktuális rendezvényeiről, a szentmisékről a www.katolikus.at honlapon tájékozódhatnak. A Szent Erzsébet templom címe: Bécs, Singerstr 7.
Az emlékezéssel egybekötött szentmiséről hazatérve én is felfrissítettem történelmi tudásomat. 
Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. A nemzeti emlékezet az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is. 
Az aradi tizenhármak: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Gáspár András, Knezic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Lenkey János, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác. 
Ugyanezen a napon Pesten kivégezték az első magyar felelős miniszterelnököt, Batthyány Lajost is. Kossuth Lajos 1890-ben, Torinoban, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte:

„A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelhetni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a' hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgotha porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanuk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a' magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”

A nemzet az aradi hősök emlékezetét számos formában őrzi. Aradon már 1890-ben emlékművet avattak tiszteletükre. Budapesten a XXI. kerületben van Aradi vértanúk útja, az V. kerületben Október 6. utca, és több nagyvárosban valamennyi vértanúról utcát neveztek el.
Emlékművük áll például Kecskeméten, Pusztavacson és Szegeden az Aradi vértanúk tere; Pécsett az Aradi vértanúk útja őrzi emléküket; Kiskőrösön Petőfi Sándor szülőháza közelében található emlékművük: egy fal, rajta a vértanúk domborművével. 
Ha tehetjük, látogassuk meg az ország számos emlékhelyeinek egyikét, vagy elevenítsük fel a szabadságharcról szóló olvasmányainkat. 

2015. október 2 - án pénteken gyermek és felnőtt táncházban mulathattak kicsik és nagyok a Collegium Hungaricumban. A rendezvény a Napraforgók tánccsoport közreműködésével valósult meg.  A táncház szervezést a Napraforgók ifjú csapata vette át Kalmár Eszter vezetésével. 

2015. október 2 - án pénteken gyermek és felnőtt táncházban mulathattak kicsik és nagyok a Collegium Hungaricumban. A rendezvény a Napraforgók tánccsoport közreműködésével valósult meg.  A táncház szervezést a Napraforgók ifjú csapata vette át Kalmár Eszter vezetésével. 

Pénteken délután öt órára népes társaság gyűlt össze a Collegium Hungaricumban. Gyermekek és felnőttek várták izgatottan hogy megszólaljon a zene, és végre táncra perdülhessenek. Németh  Dénes és zenekara nem is váratta sokáig a lelkes jelenlévőket, így néhány perccel öt óra után kezdetét vette a gyermek táncház. A zenekar húzta a talpalávalót, Muszka György és Ilonka pedig mosolyogva, és türelmesen tanította a lépéseket a fáradhatatlan gyermekeknek. Amíg a teremben folyt a táncház a folyóson Mizsei Richárd napraforgós büféje tette családiassá a hangulatot. A kisebbek rétest a nagyobbak pálinkát is fogyaszthattak.  Jó volt látni a résztvevők felszabadult nevetését és lelkes tanulni vágyását. Ismerjük meg azokat, akiknek ez az öröm köszönhető! 
A Napraforgók tánccsoport 1999-ben alakult, néhány lelkes, táncolni vágyó bécsi magyar lány kezdeményezésére. Kezdetben a Kárpát-medencében fennmaradt leánykarikázók és az ezekhez kapcsolódó dalok alkották a repertoárjuk magvát. Erre utal a Napraforgók név is, hiszen ebben a táncfajtában a lányok forgási iránya a napraforgóhoz hasonlóan a Nap égi útját követi. Később legények is csatlakoztak a csoporthoz, így ma már a Kárpát - medence páros, és férfitáncainak ápolását is feladatuknak tekintik a tagok, akik Magyarországról, Felvidékről, a Vajdaságból, Erdélyből és Ausztriából származnak. A néptánc hagyomány és a népzene szeretete mellett a közös cél is összeköti ezeket az embereket, akik szeretnék a Kárpát-medence különböző táncait és énekeit autentikus formában elsajátítani, hogy azután improvizatív módon alkalmazhassák és bemutathassák ezeket minden érdeklődőnek. Ahogyan tették ezt ezen a pénteki napon is. Este fél nyolctól a felnőttek kerültek sorra. Nagyon jó volt a hangulat, senki sem árult petrezselymet, a jelenlévők derűsen és önfeledten tanulták a lépéseket. Sem Németh  Dénes és a zenekara, sem György és Ilonka nem fáradtak el, amit a zene és tánc szeretete mellett a rendszeres „edzésnek” tulajdonítottam. Mivel fél tíz körül már éreztem, hogy fogy az energiám, elhatároztam, hogy ezentúl többet fogok gyakorolni, és ha csak tehetem, elmegyek táncházba. Erre  - többek között - november 7-én szombaton is lehetőségem lesz, amikor a Bécsben már jól ismert Dűvő muzsikáján kívül a Szászcsávásról érkező ,,falusi zenészek’’ dallamjaira rophatják az ifjú Napraforgók szervezésében mindazok, akik szeretik a népzenét és táncot.  

A külföldi továbbtanulást évről-évre többen választják a Magyarországon érettségiző diákok. Az egyik legkedveltebb célpont Bécs, hiszen magas színvonalú oktatásban részesülhet itt bárki, akár az egyetemet, akár a főiskolát választja. Jelenleg az itt tanuló, és mellette legtöbbször munkát vállaló magyar diákok száma meghaladja a kétezret. Több, mint hetven magyar gólya vett részt a Bécsben, október 9-10-én hagyományosan életre hívott Bécsi Magyar Gólyaavatón. A rendezvény a bécsi Magyar Diákok Egyesülete és az At4Hu közös szervezésében valósult meg.

A külföldi továbbtanulást évről-évre többen választják a Magyarországon érettségiző diákok. Az egyik legkedveltebb célpont Bécs, hiszen magas színvonalú oktatásban részesülhet itt bárki, akár az egyetemet, akár a főiskolát választja. Jelenleg az itt tanuló, és mellette legtöbbször munkát vállaló magyar diákok száma meghaladja a kétezret. Több, mint hetven magyar gólya vett részt a Bécsben, október 9-10-én hagyományosan életre hívott Bécsi Magyar Gólyaavatón. A rendezvény a bécsi Magyar Diákok Egyesülete és az At4Hu közös szervezésében valósult meg.
A péntek délután folyamán a még kissé félénk gólyák elárasztották a Haus Panorama bécsi kollégium közösségi termét, ahol a szervezők a sikeres regisztráció után először ismerkedő, majd csapatépítő játékok segítségével varázsolták fergetegessé a hangulatot. A gólyaavató idei témája a vadnyugat, a cowboyok voltak, a kerettörténetbe illő választott nevekkel rendelkező 7 lelkes csapat ügyesen megoldotta a kreatív feladatokat, majd az estét egy gólyabulival zárták. 
A szombati napon Bécs megismerése volt a cél, ezért a szervezők hét állomást alakítottak ki a város különböző pontjain, ahol apró kihívások elé állították a csapatokat. A Bécsi Stadt Rally után az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete (AMAPED) magyar iskolában került sor a gólyaeskü letételére, valamint a csapatok közötti verseny kiértékelésére. A tanévkezdést egy hagyományos szemeszternyitó bulival ünnepeltük az MMX bárban, amelyen az elsőéveseknek lehetősége nyílt a már régebb óta Bécsben tanuló magyar diákok megismerésére is. 
A szervező csapat nevében szeretném megköszönni a támogatást az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának, a Sale e Pepe és az Ilona Stüberl éttermeknek, Koós Szilárdnak és a LaserMaxx-nek, a Smart Rooms-nak, a Giro Café-nak,  az Avocada ékszernek, a JPL fotóműhelynek, az Eurolines Hungary-nak, valamint az Ungarisches Tourismusamt-nak. 

Fotók: PDphotos - pehidorka

 

Bécs belvárosában sétáltam. Épp arra gondoltam, milyen jól esne leülni, és kicsit hazagondolni magam Erdélybe, egy csésze kávé mellől, amikor nem messze előttem feltűnt egy ismerős név: Szamos
Néhány hónapja jártam a budai üzletükben, ahonnan elégedetten távoztam néhány szépen csomagolt marcipánnal. Akkor rögtön kíváncsi lettem az alapító életére, így utána olvastam kicsit. Népmesébe illő Szamos Mátyás életútja. 

Bécs belvárosában sétáltam. Épp arra gondoltam, milyen jól esne leülni, és kicsit hazagondolni magam Erdélybe, egy csésze kávé mellől, amikor nem messze előttem feltűnt egy ismerős név: Szamos
Néhány hónapja jártam a budai üzletükben, ahonnan elégedetten távoztam néhány szépen csomagolt marcipánnal. Akkor rögtön kíváncsi lettem az alapító életére, így utána olvastam kicsit. Népmesébe illő Szamos Mátyás életútja. 

„Az apa nélkül nevelkedő, szegény sorsú szentendrei szerb fiúcska, a kis Szavits Mladen - aki  még a Balkánról menekült ősei vérével örökölte a keleti édességek iránti vonzalmát - éppen cukrásztanuló volt a nagyhírű Auguszt E. József Krisztina körúti üzletében. Egy szép napon - a harmincas évek elején - a céghez egy dán cukrász vetődött, aki megmutatta: kellő kézügyességgel, figyelemmel és sok-sok gyakorlással a cukros, mandulás masszából, a marcipánból, csinos rózsákat lehet készíteni. Az inasok nemigen figyeltek, sőt maga a mester sem tanúsított különösebb érdeklődést a dolog iránt, csak a kis Szavits Mladen, későbbi nevén Szamos Mátyás próbálgatta újra és újra... Az elsőt összepödörintette, ebből lett a mag, erre tapasztotta rá a másodikat, amelynek a szélét kihajtotta kissé és középen kis tölcsérszerű hajlást vitt bele, ez lett az első szirom, erre jött a következő úgy, hogy félig takarja az előzőt, kihajtotta ezt is, aztán jött a harmadik, és így tovább, amíg csak el nem készült a marcipán-rózsa, szakasztott mása a kertben termőnek. Csak az íze jobb volt. Jó pár óra, nap, hónap, év és évtized, és sok-sokszázezer marcipánrózsa telt és kelt el azóta... A cég ma már korántsem csak marcipánmasszát, rózsát, figurát készít, hanem a legkülönfélébb édességeket, tortát és nem utolsósorban finomdesszerteket. A receptek többsége Szamos Mátyás leleményességét dicséri. Ahány darabka, annyi forma, annyi íz, annyi specialitás, megannyi meglepetés.”(Bächer Iván)


Miközben felidéztem magamban az olvasottakat, meg is érkeztem a bécsi Szamos Cukrászda elé. A teraszon modern, letisztult stílusú kisasztalok és székek, az asztalokon virág, a kirakatban pedig minden, ami szem-szájnak ingere. Belépek. Míg a teraszon könnyed és modern elegancia marasztal, idebenn igazi polgári környezetbe csöppenek. A kínálat fantasztikus. A bőség zavara… Ide-oda rebben a tekintetem, míg végül két jelöltem marad, és mert hosszas töprengés után is képtelen vagyok választani, rendelek mindkettőből a türelmes és mosolygós hölgyektől. Két szelet torta, az egyik Dobos, a másik Esterházy. Mivel szép napos idő van, a teraszon ülök le. 
Hamarosan érkezik is a két kiszemeltem egy-egy hófehér porcelán tányéron, amelyen szolid aranyszínű felirat jelzi a mára legendássá vált márkanevet: Zsolnay. Közelebb húzom a dobos tortát. Egy igazi hungarikum. Annak idején, amikor 1885-ben Dobos C. József bemutatta a nagyközönségek ezt a mára már világhírű süteményt, az első kóstolók között ott volt Erzsébet királyné, és I. Ferenc József is. Neves elődök nyomába lépek tehát, és nem csalódok. A torta mennyei. Egyszerű ember vagyok, nem vagyok sem gasztroblogger sem séf, de szeretem a hasam, és mert édesanyám szakács és cukrász, hozzá vagyok szokva a jó ételekhez. Bátran állítom, hogy ez a két szelet sütemény remek. 
Jóízűen elfogyasztom mindkettőt, és hallgatom magam körül a magyar, angol és német szavak egyvelegét. Különböző emberek ülnek itt különböző nyelvterületekről, mégis, itt a Szamos cukrászdában mind ugyanazt keressük és találjuk meg. Egyformán élvezzük a nyugalmat, a kedves kiszolgálást, és a különlegesen finom ízeket.
Rendezem a korrekt számlát, és elégedetten indulok tovább. Pihentem, és haza is gondoltam. Hoppá, hiszen kávét terveztem! Legközelebb mindenképpen sort kerítek arra is. Itt, a bécsi Szamosban. Mert az biztos, hogy a mai alkalom után gyakran lesz legközelebb...

Elérhetőség: 
A-1030 BÉCS, LANDSTRASSER HAUPTSTRASSE 72. 
Tel: +4319544819
Web: www.mathias-szamos.at
Email: office@szamos.at
Facebook: Mathias Szamos Konfiserie 
 

 

110 évvel ezelőtt született Arthur Koestler, a neves magyar származású író. Eme cikkben nem kívánunk róla életrajzot közreadni , inkább egy regényére szeretnénk felhívni a figyelmet. Ez a regény a »Sötétség délben« (az angol címe »Darkness at noon«). Benne az író Nyikolaj Szalmanovis Rubasov történetén keresztül mutatja be a 30-as évekbeli sztálini terror korszakában lezajlott kirakatperek ördögi rendszerét és pszichológiai hátterét. A könyv tulajdonképpen egy vádirat az akkori Szovjetúnió politikai berendezkedése ellen. És itt kell megjegyeznünk, hogy Arthur Koestler anyanyelve német volt, de magyarul is tudott, hiszen ő és szülei 1918-ig Budapesten éltek, és ezután költöztek Bécsbe.

110 évvel ezelőtt született Arthur Koestler, a neves magyar származású író. Eme cikkben nem kívánunk róla életrajzot közreadni , inkább egy regényére szeretnénk felhívni a figyelmet. Ez a regény a »Sötétség délben« (az angol címe »Darkness at noon«). Benne az író Nyikolaj Szalmanovis Rubasov történetén keresztül mutatja be a 30-as évekbeli sztálini terror korszakában lezajlott kirakatperek ördögi rendszerét és pszichológiai hátterét. A könyv tulajdonképpen egy vádirat az akkori Szovjetúnió politikai berendezkedése ellen. És itt kell megjegyeznünk, hogy Arthur Koestler anyanyelve német volt, de magyarul is tudott, hiszen ő és szülei 1918-ig Budapesten éltek, és ezután költöztek Bécsbe.
A sorsa a regény kéziratának és Koestler más korai munkáinak is igen érdekes. A spanyol polgárháborúban a szerző újságíróként tevékenykedett, de Franco uralma alatt bebörtönözték. 1940-ben engedték szabadon, majd Franciaországba utazott. Később kalandos körülmények között, mielőtt a német csapatok bevonultak Franciaországba, Angliába menekült. Ekkoriban veszett el a regény eredeti, német kézirata. 
Ebben az időszakban alkotott az író egy másik, német nyelvű regényt (Gladiátorok), amelyet már 1939-ben kiadtak Londonban, és amelyet a »Sötétség délben«-nel együtt korábban lefordítatott. Valószínűleg a »Gladiátorok« kézirata is elkeveredett a szökés miatt, mivel a művet csak 1948-ban publikálta (az angol változat alapján) a hamburgi Europa Kiadó.
Még a spanyolországi és franciaországi tartózkodás alatt alkotta meg Arthur Koestler német nyelvű önéletrajzi munkáját Spanyol Testamentum címmel, amely a polgárháborúban szerzett tapasztalatairól szól. A könyvet 1937-ben Londonban angolul, 1938-ban Zürichben németül hozták forgalomba.
Néhány hónappal ezelőtt a kasseli egyetem könyvtárában megtalálálták a »Sötétség délben«-nek a német eredeti változatát. Az angol verzió visszafordítását a háború után Koestler végezte el, amelyet Németországban csak 1948-ban publikált a stuttgarti Behrendt Kiadó.
Miután Arthur Koestler Nagy-Britanniába szökött, minden új regényét és esszéjét angolul (!) írta. Meg kell jegyeznünk, hogy amiatt tudta a szerző a könyveit a második világháború előtti Londonban kiadatni, mert jó kiadói kapcsolatokkal rendelkezett.


Források:     

www.uni-kassel.de 

www.welt.de

www.koestler.hu

www.wikipedia.org

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója alkalmából állófogadással egybekötött megemlékezést tartottak a bécsi magyar nagykövetségen. 2015. október 22.-én fél egy előtt pár perccel léptem be a nagykövetség Márványtermébe ahol már nagyszámú meghívott várta az ünnepség kezdetét. Örömmel láttam, hogy néhányan díszmagyarban érkeztek, és a sötét zakók többségét nemzeti színű kitűző ékesítette. A megemlékezés Öexc. Dr. Perényi János Magyarország ausztriai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének köszöntőjével kezdődött, melyet magyar, német és angol nyelven is hallhattunk. Ezt kővetően Őexc. Dán Károly rendkívüli és meghatalmazott nagykövet (állandó képviselő az EBESZ, ENSZ és más Nemzetközi Szervezetek mellett) is üdvözölte a jelenlévőket szintén mindhárom nyelven. A köszöntőket követően Tótpál Szilvia előadásában hallhattuk az osztrák himnuszt, melyet Csefalvai Tamás Dániel kísért zongorán. Ezután a jelenlévőkkel közösen elénekelték a magyar himnuszt is. A megemlékezést állófogadás követte, ahol a vendégek étel és ital mellett beszélgettek az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseiről, és az azokhoz kapcsolódó gondolataikról, érzéseikről. 

2015. október 23-án, pénteken este hét órától került sor az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala és a Központi Szövetség tagegyesületeinek közös megemlékezésére a Collegium Hungaricumban, melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója alkalmából szervezett az „Europa” – Club.  
 

2015. október 23-án, pénteken este hét órától került sor az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala és a Központi Szövetség tagegyesületeinek közös megemlékezésére a Collegium Hungaricumban, melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója alkalmából szervezett az „Europa” – Club.  
2015. október 23. – án, pénteken este azért gyűltünk össze a Collegium Hungaricumban, hogy közösen emlékezzünk az 1956-os eseményekre és hősökre. Hét órára megtelt a nagyterem, több mint százan gyűltünk össze az emlékünnepségére. Az érkező vendégeket Dr. Smuk András, az „Europa” – Club vezetője üdvözölte. Külön köszöntötte Dr. Perényi János nagykövetet, Dr. Hajas Gábor követet és feleségét, Mag. Molnár Máriát, a Collegium Hungaricum igazgató asszonyát, valamint a magyar szervezetek, egyházak, és a megjelent sajtó képviselőit. Nagy tisztelettel üdvözölte és röviden bemutatta az est szónokát, Dr. Jeszenszky Géza volt külügyminisztert. Dr. Smuk András elmondta, hogy kamaszként élte meg a forradalmat, és hogy az „Europa” – Clubot az akkori események okán Bécsben rekedt magyar ifjúság hívta életre 1964-ben, akik szervezetet alapítottak, hogy erős közösségként támogassák egymást, és együtt őrizhessék magyarságukat. Örömét fejezte ki, hogy az említett két csúcsszervezet (az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala és a Központi Szövetség) nevében ezt az estet az „Europa”- Club szervezhette meg, és beszédjét azzal zárta, hogy reméli, ez a kiváló kezdeményezés a következő években hagyománnyá nemesedhet.  Ezt követően Dr. Perényi János nagykövet mondta el ünnepi köszöntőjét, melyben az 1956 - os forradalmat a magyarság gyökereit érintő történelmi eseményként tárta elénk. „Magyarország kis ország, de nagy nemzet” – mondta beszédjében a nagykövet. A Központi Szövetség képviseletében Dr. Seidler Andrea (vezetőségi tag) olvasta fel Hollós József elnök levelét, majd az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala és Hartig Christoph elnök nevében Radda István alelnök szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte, hogy a jelenleg kialakult menekült helyzet összehasonlítása a vérbe fojtott `56-os forradalom utáni menekültekkel helytelen és teljességgel jogtalan. A felszólalók egységesen kifejezték abbéli örömüket, hogy a Kerekasztal kezdeményezésére a két ernyőszervezet közösen tisztelgett 1956 emléke előtt. Ezt követően a komolyzenei műsor első részeként Visky Klára (hegedű), Dimitris Mousouras (hegedű), Gabriela Hinrichs (brácsa) és Wolf Anna (cselló) előadásában Schubert: Esz – dúr vonósnégyes (op. 125 No. 1, D87) darabjából a III. tételt, az Adagio - t hallgathattuk meg. A lélekemelő zene után Dr. Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, politikus és diplomata, az Antall kormány külügyminisztere állt a pódiumra, aki visszaemlékezett a forradalom kitörésének napjára. Elmondta, hogy tizenöt évesen minden fontos helyszínen jelen volt. Részletesen ismertette az 1956-os forradalom és szabadságharc kiváltó okait, az események láncolatát, a világpolitikai történésekkel való összefüggéseit, és beszédjében feltette a kérdést: „Történhetett volna másképp?” Kiemelte azt is, hogy egyre kevesebben lesznek, akik az ünnepi évfordulókon úgy szólhatnak az egybegyűltekhez, hogy maguk is megélték a forradalmat, és nagyon fontos, hogy ezek az emberek továbbadják az utánuk következő nemzedékeknek: „világtörténelmet formáló esemény volt ’56, ezért ne kötelességből ünnepeljük azt”.  Az ünnepség ideje alatt díszőrséget adtak a 72.sz.Széchenyi István Cserkészcsapat tagjai. Az ünnepi megemlékezés a komolyzenei műsor második felével folytatódott, a vonósnégyes I. tételét, az Allegro Moderato-t hallgathattuk meg. Az egybegyűltek a Szózat és a Himnusz közös éneklésével zárták a megemlékezést. 

A Club Pannonia 2015 október 14-én a “Bécsi Kongresszus 200. évfordulója” alkalmából az Ausztriai Paneuropa-Mozgalommal és a Bécsi Magyar Követséggel közösen rendezte meg az ünnepélyes megemlékezését. A Nemzetközi Dunafilharmónia művészei gondoskodtak a zenei keretről. Különösen nagyszámú érdeklődésre vall, hogy a Magyar Nagykövetség márványterme megtelt, sőt a szomszéd teremben is ültek. 
 

A Club Pannonia 2015 október 14-én a “Bécsi Kongresszus 200. évfordulója” alkalmából az Ausztriai Paneuropa-Mozgalommal és a Bécsi Magyar Követséggel közösen rendezte meg az ünnepélyes megemlékezését. A Nemzetközi Dunafilharmónia művészei gondoskodtak a zenei keretről. Különösen nagyszámú érdeklődésre vall, hogy a Magyar Nagykövetség márványterme megtelt, sőt a szomszéd teremben is ültek. 
J. Haydn bevezető zenéje után Dr. Perényi János, Magyarország nagykövete köszöntötte az est ünnepi szónokát, a Paneuropa-Mozgalom Ausztriai elnökét, Habsburg-Lotaringiai Károlyt és a nagyszámban megjelent vendégeket. Történelmi visszapillantásában említette, hogy a mai Visegrádi 4-es gyökerei voltaképpen a 14. századig nyúlnak vissza. 
Mint első moderátor Radda István köszöntötte a Club Pannonia nevében a díszvendégeket és megköszönte a nagykövet úrnak, hogy ez a történelmi visszapillantás a követség márványtermében kerülhetett megrendezésre. Tisztelettel üdvözölte és megköszönte Habsburg-Lotaringiai Károlynak “a Bécsi Kongresszus és Középeurópa”-című előadás megtartását. A továbbiakban köszöntötte a Club Pannonia és Paneuropa Mozgalom tagjait és barátait, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának képviselőit, valamint a Nemzetközi Dunafilharmónia elnökét, Katona Ágnest. Röviden megemlítette: 200 évvel ezelőtt a “Bécsi Kongresszus” egy “új európai rend”-ről tárgyalt, ma pedig az Europai Tanács egy “stabil rend” kidolgozására törekszik. Ezt megnehezítik azok, akik az objektivitás mezejét elhagyva kritikát gyakorolnak azokon, akik az EU határ - az úgynevezett Schengen-i határ - megvédésén dolgoznak. Radda István szerint a kritika helyett inkább köszönetet kellene nekik mondani.  
Az est második moderátora, a Ausztriai Paneuropa Mozgalom főtitkára üdvözölte a vendégeket, megköszönte a Club Pannoniának illetve a nagykövetségnek a sikeres együttműködést, röviden szólt az esti témához és bemutatta a Paneuropa Mozgalom célkitűzéseit is. Beszédében elmondta, hogy bizonyos kérdésekre, melyek a mai európai helyzetben előállnak, válaszokat kell találni különös tekintettel a középeurópai országokra vonatkozóan. 
Egy rövid zenei bejátszás után következett az est tulajdonképpeni legfontosabb része, Habsburg-Lotaringiai Károly ünnepi előadása. Beszédében kultúrális értékek bemutatásán és példáján keresztül érintette Európa és a világ politikai helyzetét. Részletesen elemezte az 1815. évi Bécsi Kongresszus alatt az akkori Ferenc császár fontos szerepét, hiszen Metternich a császár tudomása és beleegyezése nélkül nem tudta volna eredményesen vezetni a jelenlévő királyok, hercegek vagy az orosz cár megbeszéléseit, illetve a divergáló vélemények ellenére a kongresszust végigvinni. Nem értett egyet Európa nyugat-keleti megjelölésével és szintén kifogásolta a “Nyugatbalkán”-i kifejezés használatát is. A jövő Európájának kialakításában nagy szerepet ad a Visergrád 4 plusz Ausztriának különös tekintettel az egységes kultúrájuk és történelmükre. Nagyobb szerepet szánna a közös Európa kialakításában a kereszténységnek, illetve a társadalom legkisebb egységének, a családnak. Röviden kitért a ma látható migráns és bevándorló problémákra és megjegyezte, hogy bizonyos fokig biztonsági okokból, illetve a különböző kultúrák találkozásából származható konfliktusokra is tekintettel kell lenni. A közönség hatalmas tapssal köszönte meg előadását.
Végezetül Dr. Perényi János zárószavai előtt a rendezvényt Monti tüzes csárdása zárta le. A zenéért hatalmas elismerés a Nemzetközi Dunafilharmónia szólistáinak, akik a mérhetetlen profizmussal bemutatott zeneművekkel adták meg a rendezvény hangulatát és komolyságát. Külön köszönet és tisztelet a szervezőknek, így a Club Pannoniának, az Ausztriai Paneuropa-Mozgalomnak és a Bécsi Magyar Nagykövetségnek is, akik a helyszínt biztosították ehhez a jubileumi eseményhez.  

A rendezvényt egy álló büfés fogadás követett, ahol lehetősége volt a vendégeknek beszélgetésre, ismerkedésre és eszmecserére. 

2015. szeptember 25-én elkezdődött a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb táncegyüttes új táncházi szezonja is, melyet ezúttal egészen rendhagyóra terveztek. A havonta egyszer megrendezésre kerülő táncalkalmaikon immár nem csupán a magyar táncdialektusok lépéseit tanulhatják, s szabadon táncolhatják az érdeklődők, hanem egy-egy másik Bécsben élő nemzetiség saját táncait és annak lépéseit is elsajátíthatják a táncházak résztvevői egy-egy helyi táncegyüttes segítségével. 
 

2015. szeptember 25-én elkezdődött a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb táncegyüttes új táncházi szezonja is, melyet ezúttal egészen rendhagyóra terveztek. A havonta egyszer megrendezésre kerülő táncalkalmaikon immár nem csupán a magyar táncdialektusok lépéseit tanulhatják, s szabadon táncolhatják az érdeklődők, hanem egy-egy másik Bécsben élő nemzetiség saját táncait és annak lépéseit is elsajátíthatják a táncházak résztvevői egy-egy helyi táncegyüttes segítségével. 
Az első alkalommal a Meltemi Görög Néptáncegyüttes volt a vendége a Délibáb Néptáncegyüttesnek. A magyar táncházukat is kissé megváltoztatva, alkalmanként egy területre fókuszálnak, így elsőként a moldvai csángókra esett a választás a balkáni táncokhoz való nagy hasonlóság, illetve sokszor azonosság miatt. Ehhez az autentikus zene Magyarországról a Berka együttes jóvoltából szólalt meg. A táncház estéjén a fő program előtt természetesen gyermek-táncházzal vette kezdetét az egyébként görög-moldvai táncházként meghirdetett rendezvény, melyre igen szép számmal gyűltek össze a gyerekek, melynek lebonyolításában szintén a zenekar segített. Igen kedves meglepetés volt, hogy az ezt követő felnőtt táncházra a nicaraguai és az ír tánccsoportból is érkeztek érdeklődők. Kezdéskor a moldvain kívül néhány gyimesi tánccal is gazdagították a programot, míg a zenekar a városban kissé eltévedt tagjait várták, akiknek hangszere nélkülözhetetlen volt a másik zenéhez. Ezután néhány táncból álló görög és magyar blokkok követték egymást jó hangulatban kora hajnalig egy-egy szünettel, melyekben a büfé szendvicsei és italai segítettek a felfrissülésben, ugyanakkor újabb közösségi teret biztosítva az ismerkedésre, beszélgetésre egy-egy tánc között. A zenekar női tagjának, Tarjányiné Lencsinek pedig külön köszönetet mondott a Délibáb az általuk eddig még nem ismert moldvai táncok tanításában nyújtott segítségéért. Az őszi táncház-sorozat 2015. október 16-án egy ír-sárközi táncházzal folytatódott, ahol a magyar táncok mellett ez alkalommal az ír népi tánccal lehetett megismerkedni a látogatóknak. A rendezvény ismét gyermek táncházzal kezdődött már a kora esti órákban,  amit rövid szünet után felnőtt táncház követett. A bécsi Cuman Celi Vin tánccsoport ír táncokat, Vörös Zoltán és felesége Gatter Andrea pedig sárközi táncokat  tanítottak. A sárközi táncokhoz az Iszkába zenekar húzta a talpalávalót. A rendezvényre nagy számban érkezett látogatók és a két tánccsoport tagjai felváltva táncoltak ír és sárközi táncokat. Az este egyébként is nagyszerű hangulatát még az igazi jó hajósi borok is fokozták, melyeket a Rézsarkantyú citera csoport tagja, Lévai Sándor ajánlott fel erre az estére. Az újdonságként elindított táncház-sorozat a Bécsben élő sokszínűség bemutatása mellett azzal a céllal jött létre, hogy a magyar népi hagyományainkat, táncainkat, zenéinket, illetve szokásainkat más-más kultúrák felé is bemutassa és népszerűsítse, ugyanakkor a magyarok is megismerkedhetnek más kultúrák zenei és tánc világával is. A Bécsben élő magyar néptáncosok és más nemzetek néptáncosai is széles körben nyitottak az ilyen típusú rendezvényekre, így nem véletlen, hogy az idén ősszel elindított táncház sorozat igen népszerű lett. Ezt igazolja az is, hogy a görög-moldvai táncház után a mostani ír-sárközi  is nagy siker volt, így a táncház sorozat még nem ért véget. Tavasszal folytatódik a sorozat, legközelebb a bolgár táncosokat fogják vendégül látni egy közös bolgár-magyar táncház erejéig. Erre a rendezvényre is szeretettel várnak minden érdeklődőt és táncolni vágyót, mint ahogy a 2015. november 28-án, szombaton 18-órakor kezdődő Gálaestjükre is a 10. kerületi Haus der Begegnung-ba. 

Ady Endre (1877 - 1919): A halottak (részlet)

Akik lakoznak csendben valahol,
Szomorú fűz akikre ráhajol,
Akiknek sírján halvány mécs lobog,
A gyötrődést azok már rég feledték:
Mi sírva élünk, ők meg boldogok...

Váci Mihály (1924 - 1970): Nélküled (részlet)

Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, 
amit még utoljára akartál mondani. 
 

Reményik Sándor (1890 - 1941 ): Végrendelet (részlet)

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek. 

2015. október 24-én, szombaton a világhírű sakkozó, Polgár Judit, Váradi Júlia újságíróval beszélgetett a Mathias Szamos Konfiserieben (a bécsi Szamosban). Szeretek olykor csak úgy betérni a bécsi Szamosba. Nemcsak azért, mert jól esik megpihenni a meghitt és elegáns környezetben, vagy, mert kifejezetten jó a kávé, hanem a finom sütemények otthont idéző ízei miatt is. Október 24-én kicsivel este hat óra előtt azonban határozott céllal érkeztem meg ide. Polgár Judittal, a világhírű magyar sakkozóval akartam találkozni.

2015. október 24-én, szombaton a világhírű sakkozó, Polgár Judit, Váradi Júlia újságíróval beszélgetett a Mathias Szamos Konfiserieben (a bécsi Szamosban). Szeretek olykor csak úgy betérni a bécsi Szamosba. Nemcsak azért, mert jól esik megpihenni a meghitt és elegáns környezetben, vagy, mert kifejezetten jó a kávé, hanem a finom sütemények otthont idéző ízei miatt is. Október 24-én kicsivel este hat óra előtt azonban határozott céllal érkeztem meg ide. Polgár Judittal, a világhírű magyar sakkozóval akartam találkozni. Polgár Judit. A neve sakktörténelmi fogalommá vált az elmúlt 33 évben. U14 és U12 korosztályos ifjúsági világbajnok a fiúk között, nemzetközi nagymester, nyolcszoros sakkolimpikon a nyílt kategóriában, kétszeres női sakkolimpiai bajnok, a nyílt kategóriában kétszeres olimpiai ezüstérmes, nyílt kategóriában egyéni Európa-bajnoki bronzérmes, magyar szuperbajnok, aki 25 éven keresztül a felnőtt női világranglista 1. helyezettje volt. Csodálom őt, hogy nőként, egy alapvetően férfi központú sportban ilyen fantasztikus eredményeket tudott elérni. - Biztosan rendkívül határozott és szigorú ember – gondoltam magamban, úton a Szamos felé. Amikor megérkeztem már alig láttam üres széket, és mire előkészítettem a fényképezőgépem, már teltház volt.A vendégek között minden korosztály képviseltette magát.Hamarosan megérkezett Polgár Judit is. Megdöbbentem. Egy fiatal, szép, mosolygós és derűs nyugalmat sugárzó hölgy lépett a terembe. Kényelmesen helyet foglalt Váradi Júlia újságíró mellett, és barátságos beszélgetésbe kezdtek. Mi nézők, egy pillanatig sem voltunk kívülállók. Én magam úgy éreztem, mintha egy kellemes baráti összejövetelbe csöppentem volna, ahol rég nem látott ismerősök fordulnak őszinte érdeklődéssel egymás felé, és elmesélik, mi is történt velük az elmúlt évek során. Hegyeztem a fülem, és lassan kibontakozott előttem a sakk királynőjének élete. Polgár Judit pedagógus szülők gyermeke, aki két nővére (a szintén méltán ismert és elismert Polgár Zsuzsanna és Zsófia) után 1976 július 23-án érkezett a családba. Édesapja egyedülálló nevelési módszerének megfelelően a lányok nem jártak iskolába, egészen kis koruktól életük részének tekintették a sakkot. Eleinte játék volt, azután sporttá vált, amelynek része a kutatás, az elemzés, a művészeti megközelítés és az intuíció is. Ezzel együtt a Polgár testvérek mindent megtanultak, amit tudni érdemes, hiszen a sakk kinyitotta a világot előttük, így olyan helyekre utazhattak el már a nyolcvanas évektől, ahová akkoriban a hétköznapi emberek többsége csak vágyakozott. Judit maximalista és harcos sportolóként néhány gyermekverseny után a nagyobb kihívások felé fordult, és sorraérte el a szebbnél-szebb eredményeket. Azt gondolnánk, a sakk elsősorban szellemi frissességet kíván, ám rendkívül fontos a jó állóképesség, így a legtöbb sakkozóhoz hasonlóan ő is edzette a testét. Judit házas, két gyermek édesanyja. Családja, és saját tervei megvalósítása érdekében tavaly visszavonult a versenyzéstől, ám a sakk az élete része maradt. „A sakk közös nyelv, kultúrától, kortól, nemtől függetlenül” – hangsúlyozta Judit, és ezt rögtön számos dologgal bizonyította. 2015 - ben a férfi válogatott csapatkapitányának választották. A „Polgár Judit Sakk Alapítvány” egyedülálló, új módszertani programot dolgozott ki az általános képességfejlesztésre, a logikus és kreatív gondolkodás elősegítésére, a digitális korban fellépő gondolkodásfejlődési hiányosságok pótlására. A Nemzeti Alaptantervben is szereplő új tárgy a sakk alapszabályait és eszközrendszerét használva épül be az általános tanterv alaptantárgyaiba. A kerettantervhez Sakkpalota címmel tankönyv és munkafüzet sorozat, valamint tanári kézikönyv is készült, kiegészítő eszközökkel, mozgásos játék leírásokkal, kereszttantárgyi hivatkozásokkal, és képességfejlesztő feladatokkal. 2015 októberében Judit vezetésével megrendezésre került a Világsakkfesztivál, a „Sakk ezer arca” címmel, Budapesten, a Várkert Bazárban.   
A sakk királynője a beszélgetés végén a jelenlévők kérdéseire is válaszolt. Egyforma figyelemmel fordult mindenki felé, ugyanolyan kedvesen és figyelmesen hallgatta a gyermekek, mint az idősek hozzászólásait. Most már biztosan tudom, hogy derűs nyugalma egyénisége része, ahogyan azt is, hogy Polgár Judit rendkívül jó sportoló, és rendkívül jó ember. Október 24-én, szombaton este ismét, mint már annyiszor, érdemes volt betérnem ide, a bécsi Szamosba. 

 

 

 

 - Okt. 11. - 
Félszázad siet el sirodon, hantját letiporva,
S emlékedre közöny fátylát boritá, feledést szőtt.
Szobrod leple lelebben, az emlék fátyla aláhull.
Félszázad feledett - a dicső hír emlit örökké!

Forrás: 

http://mek.oszk.hu/05100/05177/html/#14 
(Magyar Elektronikus könyvtár - Országos Széchényi Könyvtár)